Rólam
Pszichológus vagyok, két kamasz gyermek édesanyja, és olyan ember, akinek az életét hosszú ideje több ország, nyelv és kultúra határozza meg. Szlovákiában születtem és nagy családban nőttem fel, immár 17 éve azonban Magyarországon élek. Amikor ideköltöztem, a magyar nyelvet egyáltalán nem beszéltem, és egy számomra teljesen új környezetben kellett kialakítanom az életemet – távol a családomtól, a megszokott kapcsolataimtól és attól a közegtől, amely addig az otthont jelentette számomra.
Azóta a különböző nyelvek és kultúrák találkozása a mindennapjaim természetes részévé vált. Gyermekeim többnyelvű családi környezetben nőttek fel, Magyarországon élünk, én pedig Ausztriában is dolgozom. Tanulmányaim és szakmai továbbképzéseim során Szlovákiában, Magyarországon, Ausztriában és Csehországban is szereztem tapasztalatokat.
Mindez számomra jóval többet jelent annál, mint hogy több nyelven beszélek. Saját tapasztalatból ismerem azt az érzést, amikor az embernek egy idegen környezetben kell megtalálnia a helyét, megértenie egy másik kultúra kimondott és kimondatlan szabályait, kapcsolatokat kialakítania, és idővel újragondolnia azt is, mit jelent számára az otthon és a valahová tartozás.
A külföldi élet kérdései ráadásul nem érnek véget akkor, amikor valaki megtanulja a nyelvet vagy már otthonosan mozog az új országban. Az identitás, a kulturális különbségek, a többnyelvű családi élet, a gyermeknevelés, a kapcsolatok vagy akár a több országhoz kötődő mindennapok hosszú távon is formálhatják az embert. Talán ezért is állnak hozzám különösen közel azok az élethelyzetek, amelyekben változásra, alkalmazkodásra vagy egy új egyensúly megtalálására van szükség.
Pszichológusi diplomámat a pozsonyi Páneurópai Egyetemen szereztem. Egyetemi tanulmányaim során elsősorban klinikai és egészségpszichológiai orientációjú elméleti és gyakorlati tapasztalatokat szereztem, a diploma megszerzése óta pedig folyamatosan tovább képzem magam. Különösen érdekel a stressz és a szorongás működése, a pszichoszomatikus folyamatok, az alvás, valamint a testi és lelki állapot közötti kölcsönhatás. Az évek során többek között kognitív viselkedésterápiás megközelítésekkel, kommunikációs módszerekkel, relaxációs és önszabályozást támogató technikákkal kapcsolatos képzéseken és kurzusokon vettem részt. Jelenleg a mindfulness területén is tovább mélyítem szakmai ismereteimet.
Szakmai életem ma két, egymást kiegészítő területen zajlik. Magyarországon saját pszichológiai praxisomban egyéni tanácsadással foglalkozom, emellett Ausztriában a szociális területen értelmi fogyatékossággal élő felnőttekkel dolgozom. Első látásra talán két különböző világnak tűnnek, számomra azonban egyre inkább összekapcsolódnak: mindkettő középpontjában az ember, az élethelyzete, a kapcsolatai és az egyéni szükségletei állnak.
A szociális terület eredetileg nem egy tudatosan megtervezett szakmai irány volt számomra. Mégis olyan munkára találtam benne, amelyben megtaláltam a helyem, és amely azóta szakmailag és emberileg is sokat adott nekem. Szeretem ezt a munkát és az embereket, akikkel dolgozom, az évek során pedig egyre mélyebben kezdtek foglalkoztatni az őket és családjaikat érintő pszichológiai és társas kérdések is.
Kapcsolatok, család, önállóság, kommunikáció, konfliktusok, személyes határok, intimitás és szexualitás, elfogadás, magány vagy éppen a partnerkapcsolat és a valahová tartozás iránti vágy – számos olyan kérdéssel találkozom, amelyek alapvetően mindannyiunk életének részei. A mindennapi tapasztalataim egyre inkább azt mutatják számomra, hogy az alapvető emberi szükségletekben és vágyakban sokkal több a közös, mint elsőre gondolnánk. A körülmények, a lehetőségek és a szükséges támogatás mértéke különbözhet, de a kapcsolódás, az önállóság, a biztonság és az elfogadás iránti igény alapvetően emberi.
Ez a munka ugyanakkor nemcsak a kliensekről szól. Szorosan kapcsolódnak hozzájuk családtagjaik és azok a szakemberek is, akik a mindennapokban támogatják őket. Így több oldalról is lehetőségem van látni a hosszú távú gondoskodással járó felelősséget, a családi kapcsolatok összetettségét, valamint a másokról való gondoskodás érzelmi és gyakorlati oldalát. Mindezek hatására egyre inkább foglalkoztat a segítő szakmákban dolgozók és a gondoskodó családtagok lelki jólléte, a személyes és szakmai határok kérdése, a tartós érzelmi megterhelés, a stressz és a kiégés megelőzése is.
Az évek során a szakmai és személyes tapasztalataim egyaránt arra tanítottak, hogy az embert ritkán lehet egyetlen problémán, tüneten vagy életeseményen keresztül megérteni. Mindannyian magunkkal hozzuk a történetünket, a kapcsolatainkat, a környezetünket, a testi és lelki reakcióinkat, valamint mindazokat a tapasztalatokat, amelyek életünk során formáltak bennünket. Ugyanaz a nehézség két ember életében egészen mást jelenthet, ahogyan ugyanaz az élethelyzet is különbözőképpen hathat ránk.
Ezért számomra fontos, hogy ne csupán azt lássam, milyen problémával érkezik valaki, hanem azt is, milyen élethelyzetben van, mi veszi körül, milyen kapcsolatok, terhek és lehetőségek vannak jelen az életében, és milyen saját erőforrásokra támaszkodhat.
A pszichológiai munkában az aktív, strukturált és gyakorlatias megközelítés áll hozzám közel. Fontosnak tartom a megértést és az önismeretet, de azt is, hogy a közös munka ne álljon meg a felismeréseknél. Olyan új nézőpontokat, kapaszkodókat és a mindennapokban is használható eszközöket keresünk, amelyek az adott emberhez és az adott élethelyzethez illeszkednek.
Nem gondolom, hogy létezik egyetlen módszer vagy magyarázat, amely minden emberre és minden problémára egyformán alkalmazható. A szakmai tudás mellett a különböző országokban és kultúrákban szerzett tapasztalataim, az anyaság, a szociális területen végzett munkám és az emberekkel való mindennapi találkozások egyaránt formálták azt, ahogyan ma a pszichológiai munkára tekintek.
Számomra a pszichológiai támogatás nem arról szól, hogy egy problémát önmagában próbáljunk megoldani, hanem arról, hogy megértsük az embert és azt az élethelyzetet, amelyben az adott nehézség megjelent – és ebből kiindulva keressük meg együtt a továbblépés lehetőségeit.
